„Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok!” (Jn 9,15)
Jézus, miután meg akarták kövezni, távozott a jeruzsálemi templomból, de amikor meglátta a vakon születettet, nem a saját biztonsága foglalkoztatja, hanem meggyógyítja, ami még tovább rontja helyzetét. A mi Istenünk: akit nem lehet eltántorítani attól, hogy jót tegyen, meglátja az embert, akit a bűn vakká, megvetetté, nyomorulttá tett és megadja neki a látást. Amikor pedig a zsidók kiközösítik a vakon születettet, akkor Jézus, a nagy kiközösített megkeresi, és a barátjává teszi őt. A húsvét és a megváltás eseménye ebben a képben így van összesűrítve.
Csak hogy jön ehhez a sár? „Földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemére kente és így szólt hozzá: menj, mosakodj meg Siloe tavában!” Melyikünk szeretné, ha sarat kennének a szemére? Bizonyára meg tudta volna gyógyítani a szavával! Akkor minek ide a sár?
A meggyógyított vak többször is elmondja, hogy hogyan gyógyult meg: először a szomszédoknak, majd kétszer is kihallgatják a farizeusok. Felismerése, hogy kicsoda Jézus, lépésről lépésre növekszik: először egy számára ismeretlen ember, majd próféta, végül Istentől való Küldött, akinek leborulva vallja meg hitét. Erre a fölismerésre azért jut el, mert egyre nagyobb ellenállásba ütközik, és a farizeusok azon ütköztek meg, hogy Jézus a sár elkészítésével szegte meg a szombatot.
A gyógyuláshoz elég lett volna egy szó; a hithez a sár vezetett el.
Jézus halálának és föltámadásának ünnepére készülünk. Minek ehhez templom, barka, lábmosás, oltárfosztás, kereszthódolat, szentsír és húsvéti gyertya? Miért nem elég kimondani, kihirdetni, hogy föltámadt Krisztus? Azért, mert az ember több mint a szót felfogó értelem. Azért, mert a mi Urunk „földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemére kente, és így szólt hozzá: menj, mosakodj meg Siloe tavában! Siloe annyit jelent, mint Küldött.”
Bárcsak elmerülnénk a nagyhét és a húsvét ünneplésében, bárcsak a mi szemünkre is sarat kenne a Küldött, hogy lássuk az igazságot, a bűnt és a köztük lévő különbséget; hogy lássuk a jót és a szeretetreméltót minden emberben, hogy lássuk azt a tettet, amit a helyünkben a Megváltó megtenne!
A Ferences Gimnázium tanárai és dolgozói nevében Istentől áldott húsvétot és szép ünneplést kívánok!
P. Lukovits Milán ig.
2008. nagyhétfőjén
Utolsó kommentek